A szorongás

Kedves barátaim, vendégeim!

Az oldalon a szorongással a stresszel fogunk foglalkozni!

Össze gyűjtöttünk pár oldalt ami ezzel a témával foglalkozik. Nem vagyunk orvosok nem vagyunk szakértők a témában, de sajnos vannak tapasztalataink ez ügyekben. A tapasztalat annyit jelent, hogy mink is átéltünk bizonyos dolgokat ami szorongásos érzetet éreztünk.

Egyes gyakorlatokat mink is elvégeztünk némelyik hatásos némelyik nem.

Fontos tudni mivel nem vagyunk egyformák így egyes sőt mindegyik kezelés, gyakorlat, javaslat minden szervezetre

másként hathat!

Sajnos nem tudunk semmilyen felelősséget vállalni az oldal tartalmáért nem tudjuk garantálni hogy egyes megoldások hatásosak lesznek e vagy sem! A gyakorlatokat vagy általános megoldásokat javaslatokat csak is saját felelősségedre próbáld ki!

 


1. oldal

szorongásos zavarokra a beteg irracionális félelme jellemző, amelyet egy mások számára lényegtelen, vagy jellegtelen inger vált ki. A szorongás a nyugtalanító érzelmi tünetek - mint a nyugtalanság, az ingerlékenység - mellett jellemző testi reakciókat - bőrpír, verejtékezés, szapora légzés, erős szívdobogásérzés is mutat. Ha a kóros félelem állandósul, a beteg képtelenné válik a normális életvezetésre.A korábban neurózisnak nevezett betegségcsoport esetében a szakemberek a

következő felosztást alkalmazzák:

Pánikzavar

  • agorafóbiával
  • agorafóbia nélkül
  • Agorafóbia pánikzavar nélkül,
  • Szociális szorongásos zavar,
  • Specifikus fóbiák,
  • Kényszeres zavar
  • Poszttraumás stressz zavar,
  • Akut stressz zavar,
  • Generalizált szorongás,
  • Szorongásos zavarok más betegségekben.

Előfordulás

A szorongásos zavarok az emberiség leggyakoribb betegségei. Élete folyamán a
népesség legalább 25%-a fog megélni valamilyen szorongásos betegséget.
Világszerte a családorvosi rendelőkben jelentkezők 30-40%-a szenved
szorongásos betegségben. A szorongásos kórképek nőknél 2-4-szer gyakoribbak.

A pánikzavar 2-4%-ban, agorafóbiával 5,3%-ban fordul elő;
Magyarországon utóbbi a férfiak 5%-nál és a nők 17%-nál jelentkezik.
A szociális fóbia előfordulása 11,5%, a specifikus fóbiáké 5-16%, ahol a nők
kétszer gyakrabban betegednek meg. A generalizált szorongás a
népesség 2,5-6,4%-át, míg a kényszeres zavar 2,5-3%-át érinti.
Okok
A szorongás és a félelem önmagában nem jelent kóros állapotot, sőt, az evolúció
során jelentős szerephez jutott a fajok túlélésében. A félelem testi reakcióit,
az izmok feszültségét, a szapora légzést és szívverést mind adaptációs
tényezőnek
tekinthetjük: segítenek a menekülésben vagy a harcban, ha tényleges veszély
fenyeget. Az élettani és a kóros szorongás közötti átmenet nem éles, és a
diagnózis felállításában az egyik leglényegesebb szempont a "szenvedő" beteg.
A szorongásos zavarok eredete még nem tisztázott. Feltehető, hogy öröklött
tényezők mindenképp
szerepet játszanak kialakulásában.

A szorongásos zavarokat eredetük szerint két nagy csoportba sorolják.
Az elsődleges neurotikus fejlődés esetén a szorongásos zavar kezdetei már a gyermekkorban megtalálhatók. Ebben az esetben bizonyítani kell, hogy a gyermek szocializációja valamilyen módon károsodott, illetve igazolni kell a gyermekkorra
jellemző szorongásos tünetek meglétét: a magatartászavart, amely
megnyilvánulhat teljesítmény-, fejlődés- valamint beilleszkedési zavarokban,
illetve a kóros s
zokásokat, mint a körömrágás vagy a hajtépés.

másodlagos neurotikus fejlődés akkor lép fel, ha a személy harmonikus
fejlődését valamely trauma a betegség kialakulásának irányába fordítja.
Tünetek
Testi tünetek

A szorongás egyes testi tünetei annyira jellemzőek a betegségre, hogy néha
elég
a páciens alapos megfigyelése a diagnózis felállításához. A bőrön és a 
nyálkahártyákon látható jelek ezek közé a tünetek közé tartoznak. Jellemző
az arc elpirulása, amelyet ha a beteg maga is észlel, fokozódhat a szorongása.
Gyakori a nyak és a mellkas bőrének pírja, amely a melegség érzésével járhat.
Ezzel szemben a szorongó beteg végtagjai hűvösek, amely már kézfogásnál is
szembetűnő lehet. Előfordul az arc, a nyak és a fej bőrének viszketése.
A nyálkahártyák nedvtermelésében bekövetkezett változás hatására a nyál
mennyisége csökken,
a szorongó beteg szája jellemzően száraz, ennek következtében beszéde
tompább, színtelenebb. A szájszárazság beszéd közben mellékzörejek
képződéséhez vezet:
egyrészt egyes mássalhangzókhoz cuppanó hangok társulnak, másrészt a beteg
száraz krákogással, torokköszörüléssel próbál magán segíteni.

Az izzadás szintén jellemző a betegekre, mert a szorongás általában növeli
a bőr verejtékmirigyeinek aktivitását. Az esetek nagy részében ehhez testszag és
kellemetlen szájszag társul.

szem is árulkodó lehet. A szorongó beteg pupillája általában tágabb,
szaporábban
pislog, és a szeme gyakran könnyes. Jellegzetes, hogy kevéssé tartják a
szemkontaktust,
illetve előfordul, hogy "elkapják a tekintetüket".

A szorongásnak a légzésre kifejtett hatása szintén többrétű.
Egyrészt jellemző a légvételek számának növekedése, a légzés szaporasága,
amely pánikrohamok esetén végtagi görcshöz vagy ájuláshoz is vezethet,
másrészt
gyakori a mély sóhajtás, amelynek szorongáscsökkentő hatása van.

A szorongás a szívet is érinti, előfordul a pulzusszám növekedése és
csökkenése is.

Mozgásos viselkedés

A szorongó beteg gátolt benyomást kelt, megnyilvánulásai uniformizálódnak
. Mozdulatai lassúak, kimértek, óvatosak. Beszédére is a sztereotipizálás, az
általánosítás jellemző. A viselkedés megnyilvánulásának egy része a szorongás
enyhítését szolgálja. Ellentétben az előbb leírt gátolt tünetekkel, ezeket inkább
a túlmozgás jellemzi: a beteg járkál, ülő helyzetben a lábát rázza, dobol,
gyakran
változtatja testtartását.
A dohányzás rituáléja szintén ebbe a szorongáscsökkentő csoportba tartozik.

Érzelmi magatartás

A szorongás érzelmi megnyilvánulásait alapvetően két csoportba lehet sorolni. Amínusztünetek a beteg szorongásának súlyosságáról adnak tájékoztatást:
az érzelmi paletta színei elhalványulnak, elszürkülnek, mimikája visszafogott,
hangja
halk. Aplusztünetek pedig épp a szorongást hivatottak ellensúlyozni:
az érzelmek
a gátláson keresztül a "felszínre törnek", és egy mosoly vagy egy nevetés
csökkenti
a beteg szorongását. Előfordul azonban, hogy a gesztus, a mimika erőltetettnek, inadekvátnak tűnik: a mosoly inkább vigyor jellegét ölti, a nevetés akkor is
fennmarad, amikor a beszéd tartalma már nem indokolja azt. A kommunikáció
szintén szorongáscsökkentő hatású, ezért egyes esetekben megfigyelhető
a túlzott közlési
vágy, a fokozott beszédkésztetés. A beszédre jellemző plusztünet, amikor a beteg
túláradóan írja le az őt ért eseményeket: a napja csodálatos, az ebédje
fenséges, a
kezelése mennyei.

Fóbiák: A phobos görög szó eredeti jelentése szerint rettenetet, félelmet,
menekülést jelent. Ma inkább iszonynak lenne helyes nevezni.

Az agorafóbia szó eredete szintén görög (agora = piactér). A betegség
elnevezése
arra utal, hogy a beteg képtelen elviselni a "piactéri" sokadalmat, azaz a tömeget,
különösen akkor, ha a tudat alatt felvázolt menekülési útvonalak el vannak zárva.
Így a beteg rosszul lehet sorban álláskor, közlekedési eszközökön, különösen
forgalmi dugókban. Kerül minden zárt helyet, főként, ha nagy tömeg veszi körül.
Ezért nem száll tömegközlekedési eszközre, sokszor a saját autójában is fél.
A félelem, az iszony valódi pánikrohamot válthat ki.

Szociális fóbia esetén a beteg mások társaságában szorong, retteg minden
nyilvános szerepléstől. A fóbiás gyermekek írásban kiváló, szóban pedig gyenge teljesítményt nyújtanak. A felnőttek félnek a telefonálástól, bemutatkozástól,
félnek mások szeme láttára aláírni hivatalos dokumentumot, nem szívesen esznek
más társaságában, ők is kerülik a szereplést.

Az izolált vagy specifikus fóbia esetén - a szociális fóbiától eltérően - a beteg meg
tudja nevezni iszonyának tárgyát. Ezek lehetnek állatok (pók, egér, hüllő, stb.),
természeti jelenségek (villámlás, sötétség, magasság), vér látványával,
sérülésekkel kapcsolatos élmények, de felsorolni is lehetetlen, hányféle dolog
képes specifikus
fóbiát kiváltani.

pánikbetegség ismételten, minden előzmény nélkül kialakuló súlyos félelem.
A beteg egyik percről a másikra tapasztalja a tüneteket; erős szívdobogás,
verejtékezés, remegés, légszomj, fulladás, mellkasi fájdalom, hányinger, hasi
panaszok, szédülés, ájulás érzése, halálfélelem, zsibbadás, érzészavarok,
borzongás vagy hőhullámok jelentkeznek. A roham gyorsan alakul ki, 1-2 perc
alatt egészen heves lesz és mintegy 10-30 percig tart. A beteg környezete
súlyos
rosszullétet lát, ami miatt gyakorta ki kell hívnia az orvost vagy a mentőket.
A pánikbetegség agorafóbiával társulhat vagy önállóan jelentkezik.

Kialakult pánikbetegségről hivatalosan akkor beszélhetünk, ha a fenti tünetek
közül négy mindenképpen megtalálható a páciensnél.
Az általános (generalizált) szorongás szindrómát az élet szinte minden területére
kiterjedő aggodalom jellemzi. A betegnek napjai úgy telnek, hogy szinte mindig
nyomasztja valami: nyugtalanság, idegesség, gondolkodás- és koncentrációs
zavar, ingerlékenység, izomfeszülés, alvászavarok kínozzák. A panaszokat általában valamilyen külső tényező váltja ki; ilyenek lehetnek a fokozott elvárások (előléptetés,szülővé válás), fokozott fenyegetés (pl. agresszív főnök), önbizalomvesztés. A beteg állandóan ellenőrzi környezetét, mindig figyel, koncentrál, nincs-e a környezetében fenyegető tényező, és ennek legkisebb jelét is képes irracionális méretűre nagyítani (pl. a főnök megkritizálta a munkáját, tehát ki fogja rúgni, stb.).
Kevert szorongásos-depressziós szindrómában a depresszió (tartós és kóros lehangoltság, késztetés-hiány, stb.) együttesen fordul elő. Jellemző tünetei:
koncentrálási nehézségek, alvászavarok, fáradtság, ingerlékenység, aggódás,
a beteg könnyen elsírja magát, túlzott éberség és gyanakvás, a legrosszabb dolgok bekövetkeztének előrelátása, reménytelenség, önértékelési zavarok.
kényszerbetegség gyakran már gyermekkorban elkezdődik.
A kényszer jelentése, hogy a beteg "kénytelen" valamire gondolni, "kénytelen" valamilyen cselekvést feltűnően gyakran ismételgetni. Nemrég még a
legreménytelenebb "neurózisok" közé sorolták. A kényszerek lehetnek gondolatok
és cselekvések, a beteg számára kínzóak, idegenek, irracionálisak. Szinte
bármilyen cselekmény vagy gondolat válhat kényszerré, melynek ismételt
elvégzése a beteg számára szertartássá válik, jóllehet ezek hoznak tartós megnyugvást.
A kényszergondolatok és -cselekvések súlyos bűntudattal, szorongással járnak.
A legjellemzőbb kényszercselekvések közé tartozik az állandó kézmosás,
de ide sorolják a kényszeres vásárlást, kleptomániát és a kóros mértékű
játékszenvedélyt is. Mások a hajukat, szemöldöküket vagy más szőrzetüket tépik.

Az akut stressz szindrómát és a poszttraumás stressz szindrómát a súlyos
stressz által okozott szorongásos kórképek közé soroljuk. A súlyos stressz
szorongást, rettegést és a tehetetlenség érzését okozza. A lelki traumát a
beteg gyakorta átéli gondolatban, álmaiban. Jellemző a szelektív emlékezetkiesés,
a beteg - nyilván önvédelemből - olykor nem képes felidézni a szörnyű emlék fontos mozzanatait. A betegek nem képesek segítséget kérni, személyes kapcsolataik sérülnek, a beteg keresőképtelenné, rokkanttá válhat. Az akut stressz szindróma négy héten belül megjelenik és lezajlik. A poszttraumás stressz szindróma viszont egy életen át követheti a beteget, gyakran kíséri depresszió és előnytelen személyiségváltozás (agresszív, antiszociális viselkedés). A poszttraumás stressz szindrómát különösen aholocaust és a vietnami háború túlélői között figyelték meg nagy számban, de tömegszerencsétlenségek, súlyos balesetek megtörténte után is jelentkezhet.
 
Korlefolyás
Megjegyzendő, hogy a szorongás bizonyos szintig mindennapi életünk része,
teljesen egészséges reakció számos eseményre. Betegséggé csak akkor fajul,
ha meghatározóvá válik az ember életvitelében. Kialakulását és a már kialakult
betegség lefolyását nagymértékben befolyásolják az illető megoldási módszerei a
felmerülő problémák esetén. A szorongás sok esetben vezet alkohol-, kábítószer-függőséghez, elmagányosodáshoz, az emberi kapcsolatok elvesztéséhez, melyek
csak fokozzák a beteg szorongását, élete kilátástalanságának érzését.
Mindennek - segítség híján - sajnos elkerülhetetlen következménye lehet a
depresszió és végül az öngyilkosság. Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a szorongásnak testi szövődményei is lehetnek. A szív és érrendszeri halálozás az
ilyen betegek körében kilencszer gyakoribb, mint a lelkileg egészségesek között.
A mai korszerű gyógyszeres és pszichoterápiás kezelésnek köszönhetően
azonban a szorongás jelentősen megszelídült, az esetek többségében jól
gondozható, sőt gyógyítható állapottá vált.
 
Diagnózis 
A szorongás diagnóziának alapja a beteggel történő beszélgetés, az életvitelének
és a szokásainak megismerése. A szorongásos zavar a diagnosztikus kritériumok
alapján pontosan beazonosítható, és a kezelés is csak ennek ismeretében kezdhető el. Segítséget nyújthat, ezért szükséges lehet a betegek ön-megfigyelése, a családtagoktól kapott kiegészítő információk felhasználása, illetve egyes esetekben - pl. pánikzavarban - laboratóriumi, EKG stb. vizsgálatok.
A kórisme felállítása pszichiáter szakorvos feladata, sajnos ma Magyarországon a
rászoruló pszichiátriai betegeknek csak mintegy 6%-a jut hozzá magas színvonalú
szakorvosi ellátáshoz.
 
Kezelés

Az agy biokémiájának mind alaposabb megismerése ma már lehetővé teszi aszorongásos kórképek eredményes gyógyszeres kezelését.A benzodiazepinek a nyugtatók, szorongásoldók hatalmas csoportját alkotják. Különösen a szorongásos rohamok oldásában és az éjszakai alvás nyugalmának biztosításában hatásosak. Hátrányuk, hogy a hozzászokás veszélye nagyon nagy. Sajnos, a gyakorlatban túl gyakran adják, általában indokolatlanul hosszú ideig, vagy alacsony dózisban: összességében helytelenül. Abbahagyásakor a szorongásos tünetek fokozottan jelentkeznek. További veszélye, hogy fokozza az alkohol hatását; együttes alkalmazásuk esetén a légzőrendszer életveszélyes bénulása léphet fel. Az agy egyik hírvivő-molekulájának, a szerotoninnak az anyagcseréjét szabályozó gyógyszereket (SSRI = selective serotonin re-uptake inhibitors) eredetileg a depresszió gyógyítására fejlesztették ki. Egyébként veszélytelen gyógyszerek, segítenek az optimális testsúly beállításában is. Hatásuk néhány napos, egy-két hetes szedés után érezhető. Mára már a világ leggyakrabban felírt gyógyszerei közé tartoznak

(fluoxetin, paroxetin, sertralin, citalopram, stb.). Monoamino-oxidáz enzim reverzibilis gátlói (RIMA = reversible inhibitors of mono-amino-oxidase), mint pl. a moklobemid, különösen a szociális fóbiák gyógyításában eredményesek. Béta-blokkolók: A magasvérnyomás-betegség és bizonyos szívritmuszavarok kezelésére kidolgozott anti-adrenalin készítményekkiválóan alkalmasak a lámpaláz, a szerepléssel összefüggő szorongások oldásában. A hagyományos nyugtatókkal szemben külön előnyük, hogy nem csökkentik a szellemi teljesítőképességet. Ezért is válhattak a lövészsportok tiltott doppingszereivé. A gyógyszerek mellett szinte mindig szükség van a pszichoterápiára, különböző stresszoldó módszerek elsajátítására, a rosszul rögzült magatartási minták újratanulására. Hiszen a cél nem a folyamatos gyógyszerszedés és a pszichés problémák egy részének végleges elfedése és konzerválása, hanem lehetőleg a gyógyulás. Ezért mindig érdemes rákérdezni ezekre a lehetőségekre, a csoportok vagy egyéni terápiák elérhetőségére, helyére és idejére. A beteg érdeke, hogy kitartással részt vegyen ebben is.

Megelőzés

Bár a szorongásos kórképek esetében is kimutatható a genetikai hajlam, mégis
számos tényező szükséges kialakulásokhoz, amelyben jelentékeny a környezeti hatások és a nevelés szerepe.
 Fontos, hogy már a gyermekkor félelemtől mentesen, kielégítő szociális
körülmények között és irreális szülői elvárások nélkül, szeretetteljes légkörben teljen. A legfontosabb, hogy a szülők olyannak fogadják el gyermeküket olyannak,
amilyen. Ne állítsanak elé elérhetetlen célokat, követelményeik összhangban legyenek a gyermek értelmi-érzelmi-fizikális teljesítőképességével. Fontos, hogy a gyermek tanuljon meg félelem nélkül élni, legyen önbecsülése, tudjon büszke lenni arra, amiben tehetséges,és ne okozzon számára sérülést, ha nem tud minden elvárásnak megfelelni.A szorongó ember számára a legfontosabb, hogy minél előbb - még az önpusztító megoldások keresése előtt - forduljon orvoshoz.
Az első, akikhez fordulhatunk, a családorvosok, akik ma már egyre
tájékozottabbak a pszichiátria speciális területein is, de ha bárki úgy érzi, nem kapja meg a megfelelő megoldást, és alaposabb beszélgetésre, kivizsgálásra, kezelésre volna szüksége, nyugodtan forduljon pszichiáterhez, akár ismerősei, rokonai érdekében is. Megtörténhet ugyanis, hogy a háziorvos nem ismeri föl biztosan a szorongásos tüneteket.
 Orvosoknak képzettnek kellene lenniük a szorongásos kórképek felismerése
területén. A különböző testi panaszok mögött nem csak a gyógyszerekkel
megoldható szervi okokat kell keresni, meg kell vizsgálni a lelki tényezőket is.
 
Gyógyulási esélyek
A gyógyulási esélyek ma már igen jók. A nagy áttörésben elsősorban az SSRI gyógyszerek játszották a főszerepet. Az orvostudomány az elmúlt húsz évben a
legnagyobb előrelépést éppen a szorongásos kórképek lényegének
megértése és gyógyítása terén érte el. Többek között talán ennek tudható be, hogy az amúgy mindig elkeserítő öngyilkossági statisztikák ma már Magyarországon is sokkal kedvezőbb képet mutatnak, mint akár 20 évvel ezelőtt
.
Hasznos tudnivalók 
A szorongás népbetegség. Szövődményei életveszélyesek, a betegség viszont jól gyógyítható. Azonnal forduljon tehát orvoshoz, ha a következő tünetek valamelyikét észleli:
  • Tartós álmatlanság,
  • Állandósuló tárgytalan félelmek,
  • Indokolatlan idegesség,
  • Öngyilkossági gondolatok, késztetések,
  • Késztetések logikátlan cselekmények rendszeres véghezvitele,
  • Vissza-visszatérő fenyegető gondolatok,
  • Kórosan lehangolt lelki állapot, indokolatlan bűntudat, önvád,
  • Minden olyan lelki állapot, mely életét megnehezíti és a
  • kilátástalanság érzésével társul.

A szorongás a beteg munkaképességének és - önkorlátozó - magatartása miatt életminőségének súlyos csökkenésével jár. A külső körülményekhez, azok megváltozásához nehezen tud alkalmazkodni.

Az 1. oldal tartalma innen származik!

http://www.hazipatika.com/betegsegek_a_z/szorongasos_korkepek/144


2. oldal

Leírás

 

Időnként mindenki érez szorongást, feszültséget,nyugtalanságot, félelmet. Egy bizonyos szintig ez egészséges: fokozza a teljesítőképességet (pl. sportban, munkahelyen), és a szervezet, ha fenyegetést észlel, felkészíti a testet a menekülésre vagy éppen a szembeszállásra (fight or flight, azaz „üss vagy fuss”). Akkor válik problémává a nyugtalanságérzet, ha az élet minden területére átterjed, és általános érzéssé válik. Kognitív, testi, érzelmi és viselkedési komponensek együtt hozzák létre a nyugtalansággal, félelemmel, aggodalommal járó szorongást. Olyan mindennapos érzés, amely azonosítható külső ok nélkül is létrejön. Tehát nem egyenlő a félelemmel, aminek van pontos külső oka. A szorongás atehetetlenség érzésével összekötött félelem érzete, amikor az ember úgy érzi, hogy semmiféle befolyással sincs a történésekre. Testi tünetek kísérhetik. Ilyen lehet: szívdobogás, émelygés, mellkasi fájdalom, fejfájás, gyomorfájás, izomfeszültség a vállban és nyakban, szédülés, fáradtság. Érzelmi komponensei: nyugtalanság, izgatottság, érzékenység, álmatlanság vagy rossz álmok sorozata.

Kialakulásának okai

Az agy egy része, az amygdala felelős az érzelmi komponensek kialakulásáért, ezért annak hibás működése okozhatja a szorongást. Különösen a bazolaterális amygdala érintett ebben. Továbbá, a GABA (gamma-aminovajsav) neurotranszmitteralacsony szintje okozhatja ezt a betegséget.

Az alkoholizmus egy utóhatása lehet a szorongásos zavarok kialakulása. Bár a szorongás az alkoholizmus előtt is fennállhat, az alkoholfogyasztás nem csökkenti a tüneteket, hanem fenntartja és erősebbé teszi őket.

Bizonyíték van arra, hogy ha az egyén a munkakörnyezetben tartósan ki van téve szerves oldószerek hatásainak (pl. festő, lakkozó), kialakulhatnak szorongásos zavarok.

Típusai

Generalizált szorongásos zavar (GAD)

Egy olyan tartós és koncentrált szorongás, melyben több tünet jelenik meg egyszerre, és nem fókuszálódik egy tárgyra vagy helyzetre. A GAD-ben szenvedők szinte mindenre szorongással reagálnak. Tünetei többek közt: nyugtalanság, fáradékonyság, koncentrálási zavarok, ingerlékenység, alvászavar, izomfeszültség.

A betegek gyakran rettegnek a jövőtől, a párkapcsolatoktól, hosszabb baráti kapcsolatoktól (menekülésérzet a szociális életből). Van, hogy a teljesítménnyel vagy aktivitással kapcsolatos aggodalmak kerülnek a szorongás előterébe. Jellemzők még az egzisztenciális, magánélettel kapcsolatos félelmek, vagy a saját és családtagok egészségi állapota miatt érzett aggodalmak. Az állandósult félelem súlyos mértékben befolyásolja az egyén teljesítményét, melyet észlelve a beteg természetesen még inkább szorongani kezd – így alakul ki az ördögi kör, amelyből egyre nehezebb szabadulni. Bár a betegek többsége belátja, hogy félelmei irracionálisak, szorongásukat mégsem képesek kontrollálni, így az teljesen átveheti az uralmat életük fölött.

A GAD szerencsére az egyik legeredményesebben kezelhető pszichiátriai kórkép. Jól hat rá a kognitív és az interperszonális terápia, és nem utolsó sorban a relaxációs technikák elsajátítása is sokat segíthet az elveszett kontroll visszaszerzésében. Bizonyos esetekben gyógyszeres kezelésre is szükség lehet: ilyenkor leggyakrabban szorongásoldó szerek, főképp benzodiazepin-félék használatosak, illetve a szakorvosok egyre gyakrabban írnak fel bizonyos SSRI-készítményeket, melyek sok esetben hatékonyan csökkenthetik a szorongást.

Pánikroham

Szorongásos reakciók összetorlódása rohamszerűen. Tünetei: zavar, szédülés, nehézlégzés, émelygés, heves szívdobogás, izzadás. 10 perc alatt tetőznek a rohamok, amelyek látszólag ok nélkül jelennek meg. Gyakran kíséri agorafóbia (nagy terektől való félelem). Gyakori a megőrüléstől és az önkontroll elvesztésétől való félelem ezeknél a betegeknél. Sokszor azt hiszik, hogy a szívükkel van probléma, és hogy éppen szívrohamot kapnak egy-egy pánikroham alatt.

Specifikus fóbiák

Egy jellemző külső tárgy vagy helyzet az irracionális félelem oka. A betegek rendszerint valami rémítő következményre számítanak, ha félelmük tárgyával találkoznak. A fóbiások nagyon jól tudják, hogy mitől félnek, ezért tudatosan kerülik azokat a helyzeteket, amelyek szorongást váltanak ki bennük. Ezeket a betegségeket viszonylag jól lehet kezelni.

Agorafóbia

Eredeti jelentése: nagy terektől való irracionális félelem. Manapság azonban ennél tágabb értelmet kap a kifejezés. A beteg a félelmet akkor éli meg, ha a biztonságos környezetét el kell hagynia, és nincs a közelben, aki segíthet, vagy olyan helyeken jelenhet meg, ahonnan nehéz a menekülés. Gyakran társul a pánikbetegséggel.

Kényszeres zavar

Állandó lesújtó gondolatok vagy képek betolakodása és kényszerek létrejötte (késztetések, hogy megtegyenek bizonyos rituálékat vagy megismételjenek valamit többször). Ezek a betegek olyan dolgokat hisznek, amik nem léteznek.

Poszttraumás stressz szindróma (PTSD)

Olyan szorongásos zavar, amely egy trauma átélése után jön létre. Eredhet valamiféle küzdelemből, túszhelyzet, nemi erőszak, súlyos baleset túléléséből, vagy egy hosszú katonáskodás, háborúzás is létrehozhatja.

Akut stressz zavar

Súlyos, rendkívüli fizikai vagy lelki sérülésre adott heves reakció. A tünetek azonnal jelentkeznek, és a stressz megszűnése után gyorsan csökkennek és elmúlnak.

Kezelés

A pszichoterápiás módszerek nagyon eredményesek, különösen a kognitív viselkedési terápia. Nagy számban használnak gyógyszeres kezeléseket. Néhány gyakran használt gyógyszer: fluoxetinparoxetinszertralineszcitalopramdiazepám,alprazolám. Néhányan úgy hiszik, hogy a gyógyszeres kezelés és a pszichoterápia együtt hozza meg a várt eredményt.

Természetesen még sokféle kezelést használhatnak a szorongásos betegeknél. Ezek kiválasztása a pszichológustól és pszichiátertől, illetve a beteg reagálásától függenek.

A szorongás-önértékelő kérdőívek segítségével saját magunk is lemérhetjük, hogy segítségre van-e szükségünk.[1]

Lásd még

Források

  • Bhagwagar, Z., Wylezinska, M., Taylor, M., Jezzard, P., Matthews, PM., Cowen, PJ. (2004). Increased brain GABA concentrations following acute administration of a selective serotonin reuptake inhibitor. American Journal of Psychiatry161, 368–370.
  • Oatley, K., Jenkins, J.(2001.) Érzelmeink. Budapest: Osiris Kiadó.
  • Szendi Gábor (2009). Pánik. Budapest: Jaffa Kiadó

Ez a szócikk részben vagy egészben az Anxiety disorder című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Az 2 oldal tartalma innen származik!!!

http://hu.wikipedia.org/wiki/Szorong%C3%A1s


 

Az oldal tartalma folytatodik

2014. 06.14.

frissítve

 

 

Kereső
Belépés
Szavazás

Te kinek utalnál pénzt ha lenne rá lehetőséged a kormány számlájára vagy egy civil szervezetnek ?

0.047 mp